Az anyatejes táplálás világnapja – augusztus 1.
Augusztus 1-ét 1992-ben nyilvánították a Szoptatás világnapjának.
Ezen a napon a La Leche Liga világszerte megrendezi a “Séta a Szoptatásért” (World Walk for Breastfeeding) című rendezvényét, amelyben 1995 óta a La Leche Liga Magyarország is részt vesz.
Augusztus első hete a Szoptatás Világhete
1990. augusztus 1-én 32 ország kormánya és 10 ENSZ szervezet (köztük a UNICEF és a WHO) írta alá az “Innocenti Nyilatkozat a Szoptatás Védelméről, Elősegítéséről és Támogatásáról” című dokumentumot, amely kimondja:
“Annak érdekében, hogy megvalósuljon az édesanyák és gyermekek egészségi és táplálkozási optimuma, globális célként tűzzük ki, hogy minden nő kapjon lehetőséget a kizárólagos szoptatásra és minden csecsemő születésétől 4-6 hónapos koráig kizárólag anyatejjel táplálkozzon. Ezután megfelelő minőségű és elegendő mennyiségű kiegészítő táplálék mellett a szoptatás folytatódhasson egészen a gyermek két éves koráig, vagy még tovább.”
A nyilatkozatban foglaltak megvalósítására 1991. február 15-én megalakult a Szoptatást Támogató Szervezetek Világszövetsége (World Alliance for Breastfeeding Action – WABA), amelynek munkájában részt vesz, a La Leche Liga is. A WABA szerint aszoptatás minden anya és gyermek alapvető emberi joga. E szervezet indította útjára a “Bababarát Kórház” kezdeményezést, amelyben a résztvevő kórházak szoptatást elősegítő környezetet biztosítanak az édesanyáknak a WABA által kidolgozott “10 lépés a sikeres szoptatáshoz” felhasználásával.
A szoptatás történelme
Az emberiség számára az anyatej hiánya, hosszú ideig a halált jelentette. Néhány szerencsés kisbaba maradhatott csak életben, akiket szoptatós dajka táplált.
I.e. 1800 körül már Hamurabi rendelkezett a szoptatós dajkák szükségességéről.
Spártában a nőknek kötelező volt szoptatni a gyermeküket: a plebejusok minden gyermeket, az uralkodó felesége a legidősebb fiút szoptatta. De pl. Themistesz királynak a másodszülött fia örökölte a trónt, mivel az édesanyja őt szoptatta, nem az elsőszülöttet.
Az angol nők féltették az alakjukat
1500 és 1700 között a tehetős angol nők nem szoptatták gyermekeiket, mert féltették az alakjukat és azt tartották, hogy a szoptatás öregít. Annak ellenére, hogy már akkor is ismerték a szoptatás fogamzáskésleltető hatását, az angol nők inkább vállaltak 12-20 szülést, semmint hogy szoptattak volna.
Akkoriban a szoptatós dajkákat felváltotta a mesterséges táplálás, a kisbabák zabkásalevesbe áztatott kenyeret és gabonapelyhet kaptak kanállal. Ebben az időben, az árvaházakban a halálozási arány elérte a 100 százalékot.
Az 1700-as években, a francia lelencházak szoptatós dajkákat alkalmaztak, akiket nagyon körültekintően választottak ki és folyamatosan figyelemmel kísérték az életvitelüket, hogy a kisbabák egészséges tejet kapjanak.
A Francia Forradalom előtt és alatt elég változatos volt a csecsemők táplálása: volt, akit a mamája szoptatott, volt, akit a dajka, volt aki valamilyen állat tejét kapta, és volt aki kását.
A XIX, század közepén kezdtek el valamilyen pótszer után kutatni, hogy kiválthassák a szoptatós dajkaságot. Ezek a tápszerek általában tehéntejből álltak, amihez cukrot és vizet adtak. Aztán rájöttek, hogy ezekben kevés a zsír, amire az agyfejlődéshez nagy szükség volna, így adtak hozzá tejszínt. Aztán lime-lét (egy citrusfajta levét), hogy savasabb és így könnyebben emészthető legyen.
Tejforralással lett a skorbut népbetegség
1884-ben, dr. Meigs egy meglepően pontos összehasonlító elemzést készített a tehéntejről és az anyatejről. Így aztán a továbbiakban a zsír, cukor és lime-lé hozzáadásával próbálták a tehéntejet az anyatejhez hasonlatossá tenni. Amikor ezt az egészet felforralták, hogy sterilebb legyen, a skorbut népbetegséggé vált.
Pierre Budin (1846-1907) nevéhez fűződik a perinatális orvoslás és az első szoptatós klinika megteremtése. Akkoriban 1000 élve született csecsemőből 288 halt meg, s “A szoptatott csecsemő” című könyvében világossá tette, hogy minden körülmények között a csecsemő szoptatására, és az anyák felvilágosítására van szükség.
Hamarosan a vegyészek léptek a csecsemőtáplálás mezejére, melyet addig inkább az orvosok uraltak, meghatározva a tápszerek, főzetek összetételét. Henri Nestlé, egy svájci kereskedő cukrot és malátával főzött búzalisztet kevert a svájci Alpok füvét legelésző tehenek tejéhez. Ezután úgy hirdette új termékét, mint “tudományosan tökéletes táplálékot, melynél jobbat kívánni sem lehet”. Szlogenjével egyenesen az anyákat célozta meg, hiszen, mint mondta, “ők maguk csinálnak majd reklámot
nekem”.
Piaci verseny a nem-szoptató anyák kegyeiért
Aztán a tápszer- és bébiételgyártó cégek szépen átvették az anyatejpótló szerek készítésének feladatát az orvosoktól. Némely kotyvalék még tejet sem tartalmazott. Annak sem szenteltek figyelmet, hogy a tápszer elkészítésénél esetleg fertőzött vizet használnak. A XIX. század végén piaci verseny alakult ki a nem-szoptató anyák kegyeiért. A termékeket “tudományosan ellenőrzött”-ként árulták, noha semmilyen dokumentációt nem tudtak felmutatni, hogy az ellenőrzés megtörtént volna. Dr. Apple rámutat, hogy a “csecsemőtáplálás kereskedelmi és tudományos alapokra való helyezése olyan környezetet teremtett, ahol a mesterséges táplálás nem csak elfogadható, de egyenes természetes és szükséges lett.”
Szociológusok keresték a választ arra a kérdésre, hogy a XX. században miért csökkent a szoptatók aránya. A válasz többek között az urbanizációban, a technológia fejlődésében és a gyermekek tudományos, könyvekből történő nevelésében keresendő. Ezen kívül nagy szerepe van benne a mell szexuális szimbólummá válásának is.
Szerencsére napjainkban megfordulni látszik ez a folyamat, egyre többen választják a szoptatást a mesterséges táplálás helyett, s ebben nagy szerepük van a szoptatást segítő világméretű szervezeteknek és az önsegítő anyacsoportoknak egyaránt.