Vastag- és vékonybélzáródás – Pécsi Gyermekklinika

Flórián története

2011. augusztus 30-val kezdődött. Ekkor kerültem be a zalaegerszegi kórházba. 31. héten tartottam, ultrahang vizsgálatra mentem, ott az orvosom észrevette, hogy valami nincs rendben.

Meg kellett várni a főorvos urat, aki szintén megvizsgált, és azt mondta bent kellene maradnom pár napot a kórházban, mert köldökzsinór beszűkülést látnak.  Nagyon megijedtem. Másnap kiderült, addig nem mehetek haza, míg meg nem születik a baba, vagy meg nem császároznak.  Elkeseredtem. Majd szeptember 1-jén kaptam tüdőérlelő injekciót. Onnantól minden nap NST, minden másnap, UH. Következő héten volt egy oxitocinos terhelésem, ami nem mutatott semmi rosszat, tehát megnyugodtam.

És ez így telt a következő, immár 3. kórházban töltött hetemen.

Majd 2011. szeptember 17-én a második oxitocinos terhelésem nem lett jó. Már 22-én kaptam az ?anyagot? de sajnos nem éreztem semmi összehúzódást. Akkor megint emeltek az adagon, akkor leesett a szívhangja a babának. Ott abbahagyták. Megnyugtattak, hogy semmi gond. Aztán este 7 óra felé a főorvos úr kért egy NST-t. Na, az nagyon rossz lett. Leesett a szívhang, felment, nem mozgott, megijedtem. Akkor már tudtam, hogy itt a vég, mehetünk a műtőbe. A Doktor megnézette a Főorvos úrral az NST eredményt, és jött vissza, hogy akkor készüljek, megyünk a műtőbe.

Párom szerencse ott volt velem, a szobatársaim is mind szorítottak, szüleim is jöttek be azonnal. Felkészítettek, hogy nem kell félni, jó kezekben vagyok, a baba kicsi lesz igaz, de sokkal jobb lesz neki, ha kint fejlődik tovább. Aztán este 21:35-kor megszülettet Flórián. 1390g és 40cm-rel. Felsírt hangosan, örültem, meg is mutatták. Nagyon édes volt. Majd levittek a megőrzőbe, ott mondta a nővérke, hogy minden rendben van 8/9 Apgar-értéket kapott a baba.

Majd elkezdődött a táplálás. Itt kezdődtek a problémák. Sajnos nem volt széklete Flóriánnak, és folyamatosan visszaöklendezte a tejet. Sajnos ezért nem is próbálhattam szoptatni, tejem se indult be, bármit csináltam.

Próbálták, hogy lassabban adják be a szondán azt a pár ml-t, aztán próbálták, hogy fokozatosan, mint az infúziót, de sajnos széklet nem volt, csak hányás.  Először a mekóniumra gyanakodtak, hogy az még nem ürült ki a szervezetéből és az miatt nincs széklet. Aztán puffadt is a pocakja, kapott beöntést, arra volt széklet. Nagyon örültünk. De sajnos nem tartott sokáig a boldogság, mert az állapota csak nem javult, az adagot nem tudták emelni.

Szeptember 27-én volt vastagbél vizsgálat, hogy nincs-e esetleg valami szűkület, vagy elzáródás. Ez a vizsgálat jó hírt hozott, nincs probléma. 3 nap múlva szeptember 30-án ugyanez a kontrasztanyagos vizsgálat a vékonybélnél, itt kiderült, hogy szűkület van.

Október  3-án hétfőn reggel indultunk Pécsre, a gyermekklinikára.

Pécs:

Hétfőn mentünk a mentő után egyből. Igaz kicsit később értünk oda, olyan fél 3 körül. Bementünk a PIC részre. Csengettünk, egy Doktornő fogadott bennünket. Azt mondta, nem tud semmit a kisfiamról, még nem vizsgálták meg, jöjjünk vissza az 5órási látogatásnál. Kérdeztük az anyaszállóról, mert ugye én ott akartam maradni a fiammal. Azt mondta a főnővér gorombán, hogy sajnos ilyenkor már nem intéznek helyet, majd másnap, egy óráig menjek vissza, és akkor ad kulcsot a szobához, és 1500 Ft/éjszaka. Addig keressünk valami szállást. Hát nem voltak túl kedvesek. Majd megkerestük az anyaszállót, ott egy nagyon kedves gondnoknővel beszéltünk, aki mondta, hogy nyugodtan kérjek kulcsot, ez nincs időhöz kötve, mert bármikor akár az éjszaka közepén is kell adniuk szobát, ha akkor érkezik valaki gyereke.

Visszamentünk az 5 órai látogatásra. Egy másik goromba nővérke nyitott ajtót, beöltöztünk, és a legbelső szobában, ahol a legsúlyosabb babák vannak oda mentünk be. Ott, amit éreztem, nem kívánom senkinek. Míg itt Zalaegerszegen, a kisbabám kényelmesen inkubátorban, a jó melegen feküdt, ott Pécsen az ablak mellett, ami tárva nyitva volt, egy sima egyenes kis asztalszerű szekrényen hanyatt, egy kis pelusban a szabad levegőn. Ez volt az ágya. Igaz felülről ment rá a meleg állítólag. Később aztán adtak neki egy kis takarót, de hát szegényem fázott, úgy sírt! Én is vele együtt. Párom ott volt mellettem szerencsére, mert a nővér nagyon bunkó volt velünk. Mondtuk, hogy adjon kulcsot az anyaszállóhoz, mert a gondnoknő megnyugtatott, hogy igenis kell adniuk. Hát nagy nehezen elrendezte a nővér, hogy egy éjszakát az onkológia anyaszállóján tölthessek, de másnap mennem kell a másik, koraszülött szállóra. Később, mint kiderült ugyanott van a kettő, csak más a támogatója, és az onkológiáé ingyenes, a korásoké fizetős. Volt hely ezért ott maradhattam a többi napokon is.

Igaz a nővérke rám förmedt, hogy különben meg minek akarok ott maradni Pécsen, menjek haza, úgyse tudok mit csinálni a beteg gyerekkel, egy frissen műtött anyának jobb a pihenés otthon. 2 hete műtöttek akkor, de ez nem számít, ha a gyerekemről van szó. Majd ha meglesz a műtét, és rendbe jön, akkor menjek vissza. Addig meg telefonon tartsam a kapcsolatot az orvossal- mondta a nővér. Ekkor párom kicsit megemelte a hangját, megkérdezte, hogy nincs-e gyereke? Ő mit tenne a helyemben?

Aztán szó szót követett, míg letelt jócskán a 10 perc látogatási idő, és mennünk kellett.

Pécsen kb. 8-10 percnyi sétára volt az anyaszálló. Látogatni úgy lehetett, hogy minden nap 11, 14, és 17 órakor 10 percre mehettünk be, kivéve, aki szoptatott. Na de ez a nővérkén is múlott. Volt, aki nem szólt, hogy bent voltam akár fél ? egy órát is.

Másnap mentem 11-re akkor még rosszabb állapot várt. Igaz akkor már kint volt 2 szobával kijjebb, ami azt jelentette, hogy még egy lépés és a következő szoba a ?hazamenős? szoba. Megint a kiabálós nővérke, és Flórián egész jobb keze bekötve, mintha be lett volna gipszelve. Meg sem mertem kérdezni tőle, hogy mi ez. Volt egy házaspár is bent a szobában, láttam adtak pelenkát a nővérnek. Én is megkérdeztem, kedvesen, hogy itt Pécsen mi a szokás, mit kell, vagy lehet behozni, mert Zalaegerszegen ugye popsi törlőt. Ekkor megint üvöltött velem, hogy hagyjam már Egerszeget, fogjam végre fel, hogy már nem ott vagyok, ez itt Pécs. Kiabálva bunkón igaz elmondta, hogy amit gondolok azt viszek be. Pelenka, törlő, krém. Én vittem mindent.

Délutáni látogatásnál jött Dr Adamovich Károly (csecsemő- és gyermekgyógyász, neonatológus, a Pécsi Gyermekklinika Perinatális Intenzív Centrumának vezetője, egyetemi docens) akivel beszélhettem.

Flórián kapott lipidet infúzióban, és tönkrement a vénája, feldagadt a keze, ki kellett nyomni a felgyülemlett anyagot, ezért volt bekötve. Doktor Úr egy fantasztikus orvos. Nagyon empatikus, próbálja oldani a feszültséget, próbálta mindig ?viccesebben? elmondani a dolgokat. Nem is igazán jó szó a viccesebben, mert hát nem viccet csinált a komoly dolgokból, de valahogy mégis mindig mosolyogtam, ha beszéltem vele, tehát nem a komoly szakmai dolgokat zúdította rám, hanem próbálta elmagyarázni, hogy én is megértsem. Elmondta, hogy nem akarják megműteni azonnal a babát, várnak még, mert nem tudják, hol van pontosan a baj, és így nem akarják össze – visszavágni a gyereket. Akkor igaz nagyon mérges lettem, mert én úgy jöttem el Zalaegerszegről, hogy hétfőn megyünk, kedd szerda körül meglesz a műtét, és ha jó az állapota jöhetünk vissza. De már örülök, hogy nem így lett. Igaza volt a Doktor úrnak. Jó volt várni.

Október 5-én 5 ml tej 3 óránként. Nem jött vissza igaz, de széklet sem volt.

Október 6-án 7 ml tej, ez volt pénteken. Majd vasárnap délelőtt a 11 órás látogatásnál már a lépcsőn felfele a doktornő mosolyogva fogadott, hogy Flórián pelusában szép kis adag volt. Ekkor 1400g volt a súlya a babámnak.

Majd a következő héten emelték az adagját 17ml, majd 3 nap múlva 22 ml.

Október 16-án vasárnap 11 órás látogatásnál a világ legkedvesebb nővére B. Kata kezembe adta a kisfiamat, akkor volt nálam másodszor, először Zegen foghattam meg, és megengedte az ügyeletes orvos, hogy megetethessem. Párom is ott volt. Valami csodálatos dolog volt. 22 ml-t evett. Ekkor már 1860g volt. Majd a 3. Pécsen töltött héttől minden nap mehettem etetni, napi háromszor.  Sőt Kata nővérke megengedte, hogy megnézhessem, amikor pelenkázza, meg amikor szélcsövet kell használni, mert puffadt a hasa.

Október17-én 25 ml, 19-én 30ml. Nagyon örültem. Aztán sajnos 20-án már nagyon furcsa volt Flórián sokszor fulladt mikor etettem, nem vett levegőt. Szaturáció leesett. Péntek reggelre mentem 11 órára, másik kedves nővérke Hajni, elmondta, hogy Flóriánnak a centrális kanül miatt fertőzése lett, nem is etethettem, nagyon gyenge volt. Igaz már vagy másfél hete bent volt a bal ágyékában a kanül, a lábát pedig folyamatosan kellett kötözni, mert dagadt, már a behelyezés után a 3 ? 4. naptól. 

Kétszer kellett vért kapnia, akkor mindig szép rózsaszín lett a kis bőre, felélénkült, sokat mosolygott, bent lehettem szinte egy órákat is vele. Csak mi ketten egy szobában, nővérkék addig másikban voltak. 3 szoba jutott 2 nővérnek. ott kb. 6-8 gyerek volt. A hazamenős szobában 1 nővérke volt 3-4 gyerekre.

Október 23-án átléptük a 2 kg-ot! 2040g volt a súlya. Egyre jobban lett. Október 19-én vettek mintát a vastagbélből, mert Hirschsprung betegségre gyanakodtak. Azt mondták megvárják az eredményt, ami kb. 7-10 nap, addig semmiféle képen nem jöhetünk haza. Igaz már volt széklete, és szépen emelték az adagot, 24-én 35ml, 28-án 50ml.  És végre elhagyhattuk az infúziót, meg a szondát, szépen evett cumisüvegből. Igaz nem tudtam szoptatni, semmi tejem nem volt. Ráadásul Pécsen csak 200ml tejet lehetett leadni minimum, amit ugye vittek pasztőrözni. Hiába, ha a gyerek nem evett annyit, akkor se foglalkoztak kevesebbel.

Október 31-én, ez már az 5-dik hét volt Pécset a hazamenős szobában várt rám a kisfiam. Ott már pelenkázhattam, öltöztethettem, igaz párom már nem jöhetett be a kórterembe, mert már nem volt infúzión, így csak az ablakon keresztül nézhette meg. De végre szüleim is láthatták. Mert csak apuka mehet be, de csak akkor, ha infúzión van a baba.

Nagyon örültem, mert tudtam, hogy közel van az idő. Adamovich Doktor Urat végre meg mertem kérdezni, hogy mehetünk e esetleg haza a héten. Elmosolyodott, és azt mondta, hogy ha jól viselkedik a nagylegény, nem csinál semmi galibát, nem rendetlenkedik, akkor elképzelhető.  Így minden szépen ment, és végül november 4-én, pénteken jöhettünk haza, 2360g-mal.

Nem kellett megműteni, a vastagbélből vett minta pedig a mai napig nem érkezett meg. De széklete volt rendesen, a bukás megmaradt kb. 10 hónapos koráig igaz, de nem volt vészes. Szélcsövet kellett vennünk, ha esetleg puffadna a hasa, azt használtuk időnként 1-2 hónapig. Aztán elkezdődött a szilárd táplálék bevitel és minden ment, megy simán.

Lassan egy éves lesz Flórián, most 74cm, és majdnem 9000g.

A Pécsett töltött hetekről:

Az első pár nap nagyon rossz volt. Kaptam kulcsot a lakáshoz, ahol volt 4 szoba, külön-külön fürdővel, egy nagy amerikai konyhás nappali. Ott főzhettem, moshattam.

2-3 nap után kezdtem barátkozni, ismerkedni a többi anyukával, apukával, akik a szállón voltak. Nekik a gyermekeik az onkológián voltak. Leukémia, daganat, 2-16 évesig. Tőlük nagyon sok erőt kaptam, esténként értek ?haza? mert ők egész nap a gyerekekkel lehettek. Akkor mindig megvártam őket, éjjelekig beszélgettünk, nagyon jó volt. Mindenki elmondta a bánatát, segítettünk egymásnak, nevettünk, örültünk. Amikor sok jó hír volt, aznap a gyerekekről akkor megittunk egy üveg bort 6-an.

Hétvégére általában egyedül maradtam a szállón, mert mehettek haza az onkológiáról 1-2 napra. De ekkor jött a párom, ott is alhatott, ha a szobában volt üres ágy, meg szüleim minden héten meglátogattak. Péntekenként volt a kiborulás napja nálam. Aztán jött a párom szombaton, vasárnap ment, ez nagyon jól esett.

Így visszagondolva nem is volt annyira szörnyű Pécsett. Új barátokat szereztem, de a legjobb az egészben, hogy elmentünk meggyógyulni 200 km-re. Műtét nélkül. Az orvosok is csodálkoztak, mert itt Zalaegerszegen a kontrasztanyagos bélvizsgálat szűkületet mutatott. Pécsett pedig helyrejött minden!

Csodák pedig vannak! És ott fentről segítenek az égiek! Csak hinni kell benne.

Az anyuka elérhetősége az egyesületnél!

Aktuális

  • augusztus 24. 2017

    Családterápia

    Ha a családban kell a segítség!

    Salamon Györgyi
    Családi- és párkapcsolati mediátor
    Válási mediáció
    Igazságügyi közvetítés
    70/7742-448

    Dr. Rosta Andrea
    Okleveles családtudományi és családterápiás szakember
    Család- és párterapeuta
    30/2160-718

    Jokhel Tibor
    Okleveles szociális munkás
    Addiktológiai szakember
    Család- és párterapeuta (h.)
    30/6080-496

    csaladterapiazeg@gmail.com 

    eletfa_logo3

     

  • február 1. 2016

    Adószámunk: 18039410-1-20

    Korán érkeztem KHE szja1

     

     

  • június 23. 2015

    Életfa Műhely

    eletfa_logo3

    Zalaegerszeg, Kossuth L. utca 63.

    Dél-Hercegnője

    Információ:

    +36 30/7218-731

    info.koranerkeztem@gmail.com

    Tanácsadások előre egyeztetett időpontban!

    .

    .

    .

  • június 23. 2015

    Életfa Műhelyben

    eletfa_logo3

    Amiben segíteni tudunk:

    • perinatális szaktanácsadás
    • hordozási tanácsadás
    • mozgásfejlődés/fejlesztés
    • pszichológiai tanácsadás
    • szociális juttatások – ellátások
    • válási mediáció
    • igazságügyi közvetítés
    • család- és párterápia
    • gyász- és veszteség feldolgozás
    • KoroKan oktatás

    .

    .

    .

  • január 16. 2014

    Nagyon nagy segítség nekünk!

    kampányfotót-baba-300x262

    Köszönjük  SZJA 1%-ának felajánlását egyesületünk javára! 

    Adószámunk: 18039410-1-20

    vagy “adomány” támogatással:

    K&H Bank:  10404900-50526572-67881002

    .

    .

    .

    .

    .

    .

© Copyright 2018 koranerkeztem.hu
All rights reserved.
Minden jog fenntartva.
info.koranerkeztem@gmail.com
+36/30/7218-731
Számlaszámunk: K&H Bank Zrt.
10404900-50526572-67881002
Nemzeközi számlaszám (IBAN):
HU12 1040 4900 5052 6572 6788 1002
Adószámunk: 18039410-1-20
Nyilvántartási szám: 2425
Munkatársaink:
Bognárné Bengő Hajnalka
Komáromy Julianna
Kelemen Róbertné
Az oldalt készítette és üzemelteti:
ASSEMBLY

Adminisztráció